Mint az a strandardban is olvasható, a leonbergi kutyát kisérő, családi kutyának szánták. Ez nem zárja ki, hogy a fajtát egyéb feladatok ellátására is használni tudjuk. Azonban mindenképpen ki kell hangsúlyozni, hogy a leonbergi elsősorban nem munkakutya, nem őrző-védő fajta. Ahhoz, hogy egy leonbergi igazi, jó tulajdonságait a felszínre hozzuk nagyon fontos a családban nevelés, tartás, amit a születéstől az aggastyán korig biztosítani kell egy leónak.

Aki arra szánja magát , hogy egy hűséges leonbergit vegyen, annak nagyon körültekintően kell választani az egyre szaporodó tenyészetek közül. Mint mindennel kapcsolatban , amiért az ember pénzt ad, a kutya vásárlásnál sem a legdrágább a legjobb és az olcsó a feltétlenül a legrosszabb. Mindenek előtt azt kell mérlegelni, hogy milyen céllal kívánok leonbergit vásárolni. Tenyészteni szeretném a későbbiekben, csupán hobby céllal, társként kívánom tartani, illetve szeretnék egy olyan leonbergit, amelyik rendelkezik a leonbergi jó külső és belső tulajdonságaival és ha szeretném, el tudom vinni kiállításokra is.

A kiskutya kiválasztásánál nem szabad elhamarkodottan dönteni. Fel kell mérni az akkor éppen aktuális kiskutya kínálatot, több helyre is el kell menni, megnézni a kicsiket, a szüleiket és nem utolsó sorban a kutyák tartási körülményeit is.

Mindenképpen fel kell készülni a kiskutya fogadására és arra is, hogy az első napokban az új jövevény valószínűleg sírdogálni fog, hiányolva a testvérkéit és a mamáját. Ezért nem ajánlatos az esti órákban, lefekvés előtt hazaesni az új kutyussal és mint aki jól végezte dolgát, magára hagyni.

Az első napokban sokkal több törődést igényel, mint a későbbiekben, amikor már megszokta az új környezetet.

Igaz, hogy a leonbergi egy nagy, szőrös maci, aki valószínűleg jól bírja a hideget dús szőre miatt, de ez nem jelenti azt, hogy a lelke is bírja a folyamatos egyedüllétet,a kirekesztést a család házából,  a naponta egy-két óra találkozást a szeretett gazdival. Egy leonberginek nagyon fontos az ember közelsége, a család. Ezt nem feltétlenül tudja pótolni egy kutya társ. Ezért, aki leonbergit szeretne tartani, az alakítsa úgy az életét, amibe belefér egy leo. A legjobb a leonberginek, ha lehetősége van kedve szerint a család közelében, a nappaliban tartózkodni, illetve ha kedve tartja kimenni a kertbe játszani, felügyeleni a házra. Semmmiképpen nem tesz jót a leonak, ha elzárva  kell élnie kennelben vagy esetleg láncra kötve az udvarban. Ezeket nem a leonberginek találták ki. Ilyen tartási körülményekkel tönkre tesszük a leonbergi jellemét, idegrendszerét. Tehát csak az vállaljon egy hűséges leonbergit, aki biztosaítani tudja számára a neki megfelelő körülményeket.

Mácsai Katalin
tenyésztő